A pápa törvénytelen lánya és titkos szeretője, Lucrezia Borgia mozgalmas életet élt, tele intim kapcsolatokról és politikai intrikákról szóló pletykákkal. Megpróbáltam utána járni, vajon egy szerencsétlen áldozat, egy gyalogos volt-e apja „piszkos” játékaiban, vagy csak egy alattomos csábító, akinek könyékig véres volt a keze.
A Borgia klán legszebbike
Korábban már írtam Rodrigo Borgia kegyetlenségeiről, így itt az ideje, hogy kicsit jobban megismerni a gyönyörű lányát, Lucreziat, aki nem kevesebb gaztettről lett híres. A lány története úgy indult, hogy 1480 tavaszán Rodrigo Borgia bíboros híres asztrológusokat hívott meg római otthonába, és megkérte őket, mondják el, milyen sors vár újszülött gyermekére. A baba neve Lucrezia lett, anyja pedig Vanozza dei Cattanei volt, egy olasz nő, aki híres volt bájos szépségéről. Amikor Lucrezia születésének híre elterjedt Rómában, már mindenki tudta hogy Vanozza férjének semmi köze ehhez, hiszen a szépséges olasz nőnek hosszú évekig volt viszonya a bíborossal. Rodrigo nagy örömére az asztrológusok csodálatos életet jósoltak Lucrezianak, amely nyomot hagy a történelemben. És így is történt. Ez a lány a Borgia-dinasztia egyik legkiemelkedőbb képviselője lett, számos irodalmi alkotásban és filmben megörökítették.
Halála után három évszázaddal, Victor Hugo a Lucrezia Borgia című drámájában, valamint az ő motívumai alapján Gaetano Donizetti által komponált, azonos című operában is felhasználták az alakját. Ezeknek a műveknek köszönhetően Lucretia története az egész világon ismertté vált, de Victor Hugo nagylelkűen tett hozzá irodalmi fikciót a darabjához, így kicsit Lucrezia tetteit is felnagyította. Hősnője például 11 évesen gyermeket szült a bátyjától, megmérgezte azokat, akiket nem szeretett, és a saját fia által halt meg. Mindezeknek a részleteknek uyan nem volt történelmi alapjuk, de harmonikusan beleszövődtek az élete narratívájába. Azóta sok író és filmrendező bemutatta saját interpretációját a híres darabról, egyre inkább eltávolodva az eredeti történettől. Így egyáltalán nem meglepő, hogy manapság sokan azt gondolják, hogy Lucrezia Borgia egy femme fatale típusú csábítónő volt, aki férfiakat manipulált, orgiákon vett részt és vérfertőző kapcsolatokat ápolt a családtagjaival. De a legtöbb történész egyetért abban, hogy valójában a Borgia klán szépséges lánya áldozat volt a hatalmi harcban, és sorsa világos példája annak, hogy milyen volt a pápai politika „sötét” világa az olasz reneszánsz csúcspontján.
Már fiatalon kitűnt a szépségével
Lucrezia élete első éveit édesanyja házában töltötte, majd apja kérésére unokatestvéréhez, Adriana Orsinihez költözött, aki magára vállalta a lány oktatását és nevelését. Tanította Lucreziát görögül, olaszul és franciául tanította, valamint a lány elsajátította zene, az ének és a rajz tudását. Egyszóval mindent, amit a felsőbbrendű nőkben értékeltek. Orsini igényes tanár volt, akinek sikerült Lucreziába belenevelnie a jó modort és azt a képességet, hogy magas rangú személyek társaságában méltósággal viselkedjen. „Először is győződj meg arról, hogy van valami mondanivalód, aztán légy egyszerű és őszinte, kerüld a modort és az érzelmeket” – utasította a lányt. “Azt akarom, hogy tanulj meg gondolkodni, és ne fogalmazz meg meggondolatlan mondatokat” - mondta neki.
Kitűnő nevelése mellett Lucrezia már fiatalkorában is kitűnt hihetetlen szépségével. Az egyik udvaronc úgy jellemezte őt, mint „közepes magasságú és kecses alakatú, ovális arcú, egyenes orrú, aranysárga hajú és különleges színű szemmel megáldott, dús ajkú, hófehér fogú és kiváló arányú mellű hölgy”. „Egész lénye vidámságot és életörömöt áraszt” –írta róla. Tehát Lucrezia sikere egyszerűen garantált volt a társadalomban. Azt azonban aligha tudta volna valaki megjósolni, hogy élete végül milyen tragédiákba fog fajulni.
Kényszerházassággal kezdődött
Az egész azzal kezdődött, hogy 1492-ben Rodrigo Borgia VI. Sándor pápa lett. És ez az esemény örökre megváltoztatta az alig 13 éves Lucretia életét. Onnantól kezdve a Vatikán fejének lánya ízletes falattá változott az őt körülvevő befolyásos férfiak számára, és az apja pontosan tudta ezt. „Sokan a lányán keresztül akarnak csatlakozni az apa családjához, és az hagyja, hogy azt higgyék, van esélyük. Még a nápolyi király is kész megküzdeni Lucretia kezéért!” – jegyezte meg Ascanio Sforza bíboros.
Annak ellenére, hogy Lucrezia vőlegényének szerepére rengeteg vonzó jelölt volt, VI. Sándor úgy döntött, hogy régi szövetségese unokaöccsét, a 26 éves Giovanni Sforzát részesíti előnyben, aki döntő szerepet játszott a megválasztásában. Miután egyesítette klánját a Sforza családdal, a pápa erőteljes támogatást kapott Olaszország északi és középső részén. Miután gyorsan elintézték a formaságokat, a családapák 1493 nyarára tűzték ki az esküvőt. Természetesen senkit sem érdekelt a témában Lucreziának a véleménye. Az esküvő fényűző volt. Meghívták a római nemesség minden képviselőjét, külföldi nagyköveteket és más fontos politikai személyiségeket. Fennmaradt történelmi emlékekből tudjuk, hogy az ünnep remekül sikerült: a kiadós vacsora után a pápa és a bíborosok végigtáncolták az éjszakát, majd hajnalra már személyesen kísérték az ifjú házasokat a porticói Santa Maria-palotába. Igaz, az első nászéjszakára soha nem került sor. Az esküvő idején Lucrezia túl fiatalnak számított ahhoz, hogy intim kapcsolatba kerüljön egy férfival – azt feltételezték, hogy Giovanni majd pár éven belül elhálja a nászéjszakát ifjú feleségével, de házasság még egy évig sem tartott.
1494 elején VIII. Károly francia király csapatai megszállták Olaszországot. Ludovico Sforza, Lucrezia férjének nagybátyja szövetségre lépett a franciákkal – vagyis a pápa ellenségeinek oldalára állt. Giovanni, a régi apai barát pedig csapdában találta magát: egyrészt Ludovicót kellett támogatnia; másrészt VI. Sándor családja vette körül. Végül úgy döntött, a saját családja mellé áll. Ezek után Cesare Borgia, a bátyja meglátogatta Lucreziát, és azt mondta neki, hogy a férjét meg kell ölni.
Hamarosan eljutottak a pletykák Giovannihoz arról, hogy összeesküvés készül ellene, és Milánóba menekült. Ezután a pápa ragaszkodni kezdett lánya és az áruló házasságának érvénytelenítéséhez. Azzal érvelt, hogy Giovanni fia soha nem volt képes nővé tenni a feleségét (a középkorban ez erős érv volt a válás mellett). Miután egyeztetett a családjával, Giovanni beleegyezett a házasság érvénytelenítésébe azzal a feltétellel, hogy megtarthatja Lucrezia hozományát. De VI. Sándornak esze ágában sem volt engedményeket tenni, és gondoskodott arról, hogy lánya volt férjének semmije ne maradjon a válási eljárás után. Természetesen Giovanni ezután haragot táplált magában. Elhatározta, hogy bosszút áll a Borgia klánon, ezért olyan pletykákat kezdett terjeszteni, hogy Lucrezia intim kapcsolatban áll saját apjával és testvérével.
Csorba a becsületen
Hogy megvédje lányát a becsületét hiteltelenítő spekulációktól, VI. Sándor a St. Styx kolostorba küldte őt. De még a szent kolostor sem tudta megvédeni Lucreziát a gonosz pletykáktól. 1498 elején az olasz nemesség arról kezdett beszélni, hogy egy lány titokban gyermeket szült a kolostor falai között. Feltehetően az apja volt az egyetlen férfi, aki több hónapig hozzáfért Lucreziához – állította Pedro Calderon, aki hírvivőként szolgált a lány és a pápa között. Ha bizonyítékot találtak volna ennek a botrányos történetnek az igazára, akkor Lucretia sorsa örökre megsemmisült volna, és senki sem vette volna feleségül újra, ezért a Borgia klánnak gyorsan cselekednie kellett. 1498 februárjában Pedro Calderon holttestét kihalászták a Tiberis folyóból, és tavasszal a pápa családja aktívan új vőlegényt kezdett keresni Lucreziána. Ugyebben az évben tavasszal egy baba jelent meg a Borgia klán házában, akit Giovanninak neveztek el. A babát a szüleivel való összetévesztés elkerülése miatt végül “Róma gyermekének” kezdték hívni.
1498. június 21-én Lucrezia ismét anyai örömök elé nézett – ezúttal Aragóniai Alfonzóval, a nápolyi király törvénytelen fiával. A Borgia klán abban reménykedett, hogy ez az egység egy barátsákg kezdetét jelenti két nagyhatalmú család között, és segít majd egy még jövedelmezőbb házasság megkötésében - Cesare Carlottával, a nápolyi uralkodó törvényes lányával. A házak egyesítésének fő célja az volt, hogy szembeszálljanak közös ellenségükkel - Franciaországgal. Borgia terve azonban nem vált be. Carlotta határozottan megtagadta, hogy feleségül menjenCesarehoz, és lehetetlen volt meggyőzni. Aztán a pápa családja úgy döntött, hogy „újrajátssza a játékot”, és gyökeresen megváltoztatva az erőviszonyokat. 1500-ban Cesare hirtelen feleségül vette Charlotte d'Albret-t, Albret herceg lányát és a francia uralkodó rokonát. Így Borgia kapcsolata Franciaországgal megenyhült, de Nápoly azonnal a pápa ellenségévé vált.
Eközben Lucrezia boldogan élt nápolyi férjével és újszülött fiukkal Rómában. Nem sejtették, hogy hamarosan a pápai politikának áldozzák majd a családi idillüket. 1500. július 15-én a Szent Péter-bazilikában Alfonzót ismeretlen támadók megtámadták, és több mély szúrt sebet ejtettek rajta. Lucrezia egy hónapig ápolta megsebesült férjét, és megpróbálta megmenteni, de augusztus 18-án a gyilkosok visszatértek, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Alfonsót egy párnával megfojtották, mikor aludt. A bűnözőket soha nem találták meg. A nápolyi archívumban őrzött feljegyzések szerint azonban nem sokkal Alfonso halála előtt Cesare meglátogatta. A sebesült füle fölé hajolva azt suttogta: "Ami nem történt ebéd közben, az még megtörténhet vacsoránál."
Lucrezia megtört szívvel visszavonult Róma tartományába, ahonnan időnként leveleket írt apjának és testvérének, és mindig „La Infelicissima”, vagyis a „Rendkívül boldogtalan” aláírást használta. De a férfiak a családban keveset törődtek a 20 éves özvegy lelkiállapotával, és arra összpontosítottak, hogy találjanak egy harmadik férjet Lucreziának, aki kielégítheti politikai ambícióikat. Végül meg is találták az ideális jelöltet, és hamarosan bemutatták a lányt Alfonso I d'Este-nek, a ferrarai herceg legidősebb fiának és örökösének, akit szoros baráti kapcsolatok fűztek Franciaországhoz. Lucreziának nem volt más választása, mint engedelmeskedni a família akaratának. Mielőtt a lány Ferrarába ment volna, apja ezeket a szavakat intette hozzá: „Többet tehetsz értem távolról, mint amennyit akkor, ha itt maradnál.” Apjának az esküvő után két hónappal küldött levelében Lucrezia alázatosan ezt írta: „Kegyelmed a legnagyobb kincsem ezen a világon.”
Hatalmas családja hatókörén kívül Lucrezia némi autonómiát nyerhetett. A ferrarai udvarban sikerült összegyűjtenie a reneszánsz számos kiemelkedő alakját - költőket, filozófusokat és művészeket. Emellett jótékonysági szervezetet alapított a szegények megsegítésére és egy kolostort. A kortársak tanúsága szerint Lucrezia nagy tiszteletnek örvendett mind a ferrarai lakosok, mind a művészek körében. Például a Roland the Furious című lovagi költemény, amelyet Ludovico Ariosto olasz író írt, amellett érvel, hogy Lucrezia Borgiát „szépsége és őszintesége” miatt a „nőiesség templomában” kell megörökíteni.
Eközben a Borgia klán sorra veszítette el teret a politikai arénában. VI. Sándor pápa 1503 augusztusában halt meg (egyes történészek szerint megmérgezhették, de valószínűleg a halál oka a malária volt), Cesare Borgia pedig kénytelen volt üldöző ellenségei elől felesége észak-spanyolországi házába menekülni, ahol 1507-ben halt meg. Lucrezia 39 évesen halt meg egy nehéz szülés utáni láz és kimerültség következtében. Végrendeletében azt kérte, hogy pénzét ferrarai templomok és kolostorok megsegítésére fordítsák. Lucrezia halála után imázsát számos támadás érte – számos házasságon kívüli viszonyt, vérfertőzést és rokonainak véres mészárlásokban nyújtott segítségét tulajdonították neki. Annak ellenére, hogy ennek egyetlen megerősítése sem maradt fenn történelmi forrásokban, a népi képzelet továbbra is egyre elképzelhetetlenebb és gonoszabb részletekkel egészíti ki Lucrezia Borgia történetét.
Hozzászólások