Nem tudom te hogy vagy vele, én néha kifejezetten szeretem a reggeleket, néha pedig meg lehetne velük ölni. Ez a hét ilyen. Ez egy olyan hét, amikor a reggeli fáradtság közben szó szerint nyakon öntöd magad kávéval, pedig csak nyugodtan meg szeretted volna inni valami idilli költemény olvasgatása közben. Ráadásul még érzed a vádlidban a kegyetlen magnéziumhiányt, ami olyan görcsökkel rángatott ki az álmaidból, hogy azt a legvadabb ébresztőd is megirigyli. Az alapból nehezen induló ébredés így lesz egy morcos katasztrófa, aminek már a folytatása sem lehet túl emelkedett. Pedig te TÉNYLEG szerettél volna időben kelni, meditálni, zenbe kerülni, sportolni, meg úgy összességében jól érezni magad, de valahogy soha nem jön össze.
Ezen a gondolati ördögi körön elindulva rongyért kotorászva a fiókban odacsukod az ujjad. Rohadtul fáj, de inkább ez fájjon mint a szíved nem? Szóval nem ordítasz. Be is lilult basszus, reméled hogy nem tört el. Elsuhansz a tükör előtt, baromira nem ezt a ruhát akartad felvenni. Nem is tudod mit akarsz felvenni. Leginkább bármit és a legjobban a semmit. Fel se ébredtél volna legszívesebben.
Lefekvés előtt két melatonin kapszulát kaptál be, aztán mégis végig forgolódtad az éjjelt. Mekkora pénzkidobás! Rajtad még ez sem segít. Vele álmodtál pedig téged aztán semennyire nem érdekel a dolog. Persze közben nagyonis érdekel, annyira rápörögtél hogy majd behánysz. Innen már tudod, hogyan fogsz felébredni. Úgy, hogy hajat is kéne mosni meg nem is. Annyira nem vészes, majd ma este. A villamoson már megbánod, most tettél róla, hogy még a bőrödben is szarul érezd magad. Tehát már látványosan mosott szar vagy.
A végkimerülés határán azon agyalsz, hogy most tényleg a tested ilyen fáradt, vagy a lelked? El akarsz menni szabadságra, de félsz hogy megbolondulsz. Ebben az állapotban futsz össze az exeddel, aki a csábos megjelenést kellett volna hogy lássa, így viszont tudja hogy szét vagy esve és a legkevésbé sem fog visszasírni téged. Nem is akarod hogy visszasírjon, mert ő viszont tényleg semennyire nem érdekel. Csak az egód mondja hogy jézusom nemár. De amúgy boldog vagy hogy megszabadultál tőle. NA! Legalább egy minimális kellemes érzés bekúszott. Nem is ismered őt.
Két perc múlva már a létezését is elfelejted. Túl sok üzenet vár a telefonodban, túl sokan vesznek körül. Túl sokan, mégis túl kevesen. Inkább vissza sem írsz, pedig tudod hogy bunkóság. Az időt kergeted. Időt akarsz, de ha van csak úgy kifolyik a kezeid közül. Örülsz hogy szerda van, már csak két nap és addig alszol ameddig akarsz. Úgyhogy egyértelműen ki fog pattanni a szemed 6:30-kor. Ha valamit nagyon vársz, túl hamar kell belőle felébredned.
Comments