Korábban már meséltem nektek olyan művészeti alkotásokról, amik furcsa hatást keltettek a nézőkre. Amikor ilyen képek bekerülnek egy házba, balesetek, idegen hangok, néha tüzek és pusztítások kezdődnek el. Ma egy újabb festményt mutatok be misztikus, nehezen megmagyarázható történettel.
Festmények furcsa energiákkal
Vitathatatlan, hogy a festmények és az egyéb művészeti alkotások a hatásuk alá keríthetik az embereket. Egy zenén, előadáson, filmen olykor elsírjuk magunkat, bizonyos képektől pedig vagy nyugalmat érzünk, vagy pedig szorongani kezdünk. Ezt akkor vettem észre a leginkább, amikor én magam is festeni kezdtem, és figyeltem a környezetem reakcióit, amikor a vásznaimra néztek. Voltak olyan műveim amiket anyukám egyszerűen befordított a falhoz amikor kiléptem a házból, mert egyszerűen félt tőle. Olyan is volt, hogy valaki azt mondta, látja a festményem auráját, annyira erős energiái vannak. Én magam az aurás dologban nem hiszek, de az vitathatatlan hogy ez az egyetlen festményem, amit képtelen vagyok odaadni másnak, és a megalkotása közben hol zokogtam hol nevettem, annyira nyomorultul éreztem magam akkoriban. Talán a festmények tényleg tudnak a lakásunkban időzve olyan érzéseket kiváltani belőlünk, amikkel átvesszük az alkotó aktuális hangulatát, hiszen eleve azt jelenítette meg, amit akkor abban a percben érzett. Hogy miért írtam mindezt le? Mert valami hasonló történhetett Svetlana Terets ukrán festőnővel, amikor az Eső asszonyát festette. Magáról a mű megszületéséről is igen eltérő történetek vannak. Keringenek olyan mendemondák, hogy nem jött az ihlet, és Svetlana az ablakon kibámulva egy fekete ruhás, fekete kalapos nőt látott, aki alkotásra késztette. De találtam olyan forrásokat is, amelyek szerint maga a művésznő is félelmetesen emlékszik vissza az alkotás estéjére.
Az eső asszonya és az alkotója, Svetlana
Forrás: Wikipédia
Az eső asszonyának hátborzongató története
A művésznő elmondása szerint amikor ezt a képet festette, nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy figyelik. Svetlana az üres vászonra nézett, és mintha egy nő sziluettjét látta volna rajta, a leendő festmény színeit. Miközben festett, úgy érezte, mintha valaki vezetné a kezét... A festmény nagy népszerűségre tett szert, 1996-ban pedig eladásra is került. Első tulajdonosa egy tehetős nő lett, aki a vásznat a hálószobájában tette ki. Alig két héttel később felhívta a művészt azzal a kéréssel, hogy vegye vissza az alkotást, mivel amíg az házban volt, nem tudott nyugodtan aludni. Még azután sem szabadult a szorongás érzésétől, hogy azt a szekrény mögé tette, mivel úgy tűnt neki, hogy valaki más is van a szobában, aki folyamatosan őt figyeli...
A festmény színesben
Forrás: Wikipédia
Nem múlt a hatás
A festmény második vásárlója, egy fiatal férfi hasonló érzéseket élt át a vétel után. A képhez kapcsolódó szüntelen horrorra panaszkodott. Azt mondta, folyton az Eső asszonyával álmodott, és amikor kinyitotta a szemét, lépéseket hallott. Végül annyira elöntötte a szorongás, hogy állandó fejfájás és pánikrohamok gyötörték. A következő vásárló fenntartásokkal kezelte az előző tulajdonosok történeteit, és viccesen biztosította a művésznőt, hogy ő barátkozni fog az Eső asszonyával. De számára sem lett szórakoztató a festmény birtoklása. Vele is pontosan ugyanazok a megmagyarázhatatlan dolgok kezdtek történni, mint mindenki mással. A képpel együtt megjelent a melankólia, a csüggedtség, a depresszív hangulat, sőt az öngyilkosság gondolata is. A vászon így ismét visszatért a kiállítóterembe. Svetlana ezután nem esett kétségbe, azt mondja, hogy minden festménynek megvan a maga vevője. Talán az eső asszonya is épp úgy várja élete férfiját, ahogy ő is keresi...
Svetlana Terets ukrán festőnő
Forrás: Wikipédia
コメント