Azok a bizonyos Torony-momentumok: Amikor az élet lebont, hogy újjá épülj

Lehet, hogy most sokakat elborzasztok, de terapeuta tanulóként kifejezetten szeretek tarot lapokat beemelni példaként, ha különböző élethelyzetekről van szó.

Megmondom miért! A tarotban a Torony lapja például sokak számára félelmetes.

A kártyalap képi világán a villám belecsap a toronyba, kőfalak repednek, és emberek zuhannak a mélybe.

Ez a kép elsőre a pusztulásról, a káoszról, a veszteségről, a kontroll elvesztéséről szól. Azonnal kétségbeesünk, hogy mi fog történni, ha ezt a lapot látjuk. De aki valaha is élt meg identitásválságot, az tudja, hogy néha pontosan ez kell az újjászületéshez.

Sokszor látom, és a saját bőrömön is tapasztalom természetesen, hogy az ember nem akkor kezd el fejlődni, amikor minden rendben van, hanem amikor minden darabjaira hullik. A Torony nem a vég, hanem az új kezdet brutális formája.

Az identitás összeomlása

Szerintem a torony-momentumok azok az életszakaszok, amikor már nem működik, amit addig igaznak hittünk. A házasság, amire életet építettünk, meginog.

A karrier, ami az önazonosságunk volt, kiüresedik. A hitrendszer, ami biztonságot adott, egyszer csak már nem tart meg minket. Én ezeket a szituációkat nevezem így.

Erik Erikson pszichológus szerint például az identitásválság az élet természetes része, a fejlődés motorja. És ezzel maximálisan egyetértek, sőt, kifejezetten kedvelem az összeomlás pillanatait, amit évről évre könnyedebben veszek. Hiszen ebben a felgyorsult világban egyre gyakrabban fordul elő ez a ciklikusság, egyre rövidebb időintervallumokban. Ezzel semmi gond nincsen.

Amikor összeomlik valami bennünk, az soha nem a vég, hanem annak jele, hogy a régi struktúra már nem bírja el a személyiségünk növekedését. Tehát a lélek maga nem omlik össze, csak a falak, amiket köré építettünk. Mindez azért történik, hogy egy magasabb tudati szintre léphessünk, ha vesszük az akadályokat. Nulláról lehet a legjobban építkezni. Én ezt így látom.

A psziché villáma

Had térjek vissza kicsit a tarotra. A Torony lapban megjelenő villám szimbolikusan a tudattalan felismerése. Vagyis amikor valami, amit addig elfojtottunk, egyszer csak átüt a tudatba. Ez lehet a saját felismerésünk. De ha magunktól nem megy, az élet bizonyos szituációi úgy hiszem, előbb vagy utóbb úgyis kirobbantják a felszínre ezeket az elfojtott ráeszméléseket.

Ha kicsit tudományosabb oldalról akarom megfogni, akkor a pszichológiában ezt hívjuk dezintegrációnak. Ilyenkor az addigi énkép szétesése, majd ezt követően egy mélyebb, hitelesebb önazonosság épülhet fel. Ilyenkor nem kell megijedni. Ahogy Kazimierz Dąbrowski írja, a „pozitív dezintegráció” nem betegség, hanem a fejlődés feltétele.

Az összeomlás ebben az értelmezésben nem gyengeség, hanem erő. A psziché megérzi, hogy valami már nem valódi, nem önazonos, és inkább megkockáztatja az ismeretlent, mint hogy tovább hazugságban éljen.

A krízis, ami megtisztít, és a romok között születő önazonosság

A Torony-momentum sosem udvarias, sosem kegyes hozzánk. Nem kérdezi, megfelelő-e az időzítés, felkészültünk-e rá, nem kopogtat. Egyszer csak jön, és elviszi mindazt, amiről azt hittük, hogy mi vagyunk.

Ám amikor elég bátrak vagyunk, hogy ne meneküljünk, hanem maradjunk a romok között, lassan feltűnik valami új: egy tisztább, egyszerűbb forma. Egy jobb, magasabb szintű én. És egy új, más aspektus, énkép.

Imádom a kríziseket -bár tudjátok, kicsit szeretek szenvedni- mert a krízis bizony kíméletlenül megtisztít. Eltörli a szerepeket, amiket viseltünk, a „kell”-eket, amiket elhittünk, és ott marad valami nyers, őszinte emberi mag, amiből a jellemünk épülni tud. Egy valódi, hozzánk már közelebb álló és tudatosabb jellem.

A Torony lapja, az összeomlás pillanata nem ellenünk van, hanem értünk. A villám, ami lecsap, nem büntetés, szerintem inkább felébredés. És aki egyszer túlélt egy Torony-momentumot, az többé nem fél az összeomlástól, könnyebben veszi az akadályokat, és erősebbé, legyőzhetetlenné válik végre önmaga számára is. Onnantól kezdve tudja, hogy ami igaz, azt sosem döntheti romba semmilyen villám.