Mostanában gyakran visszatérő vitatéma a videóim alatt, hogy jobban alkotunk-e ha van valamilyen mentális betegségünk, vagy gyakori kérdés hogy miért van több ihletünk akkor, ha szomorúak vagyunk. Úgy érzem éppen itt az ideje hogy kicsit jobban beleássuk magunkat a témába, és megvitassam ezt veletek kicsit szakmaibb szemmel is.
Befolyásolja-e az alkotást az aktuális érzelem?
Nem lehet elvitatni, hogy az emberi érzelmek hatalmas szerepet játszanak a kreativitásban. Különösen a szomorúság, mint érzelem- ami sok művész és alkotó számára inspiráló erővé válhat. Itt nem szimplán arról van szó, hogy a fájdalom vagy a melankólia „szükséges” az alkotáshoz, hanem arról, hogy hogyan serkenti a szomorúság az elménket és érzelmeinket olyan módon, amely elősegíti a kreatív folyamatot. Több pszichológiai és neurológiai elmélet is magyarázatot adhat erre a jelenségre, amelyet már régóta megfigyeltek a művészi világban és a művészeken.
A szomorúság és az önreflexió
Dr. Jordan Peterson kanadai klinikai pszichológus például, úgy véli, hogy a negatív érzelmek – beleértve a szomorúságot is – arra ösztönöznek bennünket, hogy mélyebben nézzünk magunkba és saját életünk helyzetébe. A szomorúság ugyanis arra késztet, hogy megkérdőjelezzük a jelenlegi helyzetünket, elgondolkodjunk életünk nagyobb összefüggésein, és új módokat találjunk a problémák megoldására. „A szomorúság nemcsak szimplán fájdalom, hanem a tapasztalatok értelmezése és az érzelmek újragondolása. Ez az érzelmi mélység segít megnyitni a kreatív energiákat” – mondja Peterson.
Egy másik pszichológiai szempont, amelyet Dr. Alice Flaherty, a Harvard Egyetem idegtudósa vetett fel, a „hiperfókusz” állapot. Ez az állapot gyakran akkor jön létre, amikor valaki érzelmileg felkavaró helyzetben van, például szomorú, stresszes vagy depressziós. Ilyenkor a mentális kapacitás koncentrálódik egy adott problémára vagy kreatív feladatra, és az agy az alkotásban talál menekvést. „Az érzelmek intenzitása olyan folyamatokat indít el az agyban, amelyek az önkifejezésre és az alkotásra összpontosítanak. Ez egyfajta érzelmi válasz a stresszre” – magyarázza Flaherty.
A szomorúság segíti az érzelmek mélyebb megélését
A szomorúság lehetőséget ad az érzelmek mélyebb és intenzívebb megélésére, amely hatással van az alkotási folyamatra. Dr. James Kaufman, a kreativitás kutatásának egyik vezető alakja, a "lélek mélységéről" beszél, amelyet a szomorúság révén élhetünk át. Kaufman szerint „a szomorúság segít az alkotónak hozzáférni a legbelsőbb érzelmeihez, és ez által születnek meg azok a művek, amelyek valóban mély érzelmi hatással vannak másokra is”. Az egyik kedvencem a témában Kaufman egyik híres kutatása, a "tragikus művész sztereotípia", ami azt az álláaspontom is alátámasztja, hogy a szomorúbb, tragikus élethelyzetekben alkotott művek gyakran nagyobb művészi értéket hordoznak, és a közönség számára is könnyebben átélhetőek.
Neurológiai magyarázatok a kreatív szomorúságra
Az agyunk kémiája is szerepet játszik ebben a folyamatban. Kutatások szerint a szomorúság során az agy bizonyos területei – például az amygdala, amely az érzelmi reakciók központja – aktívabbak, ami fokozott érzelmi érzékenységet eredményez. Ez az érzelmi érzékenység gyakran erősebb kifejezésformákban és alkotásokban ölt testet.
Számomra különösen érdekes például a dopamin nevű neurotranszmitter szerepe, amely a jutalmazási rendszert szabályozza az agyban. Amikor szomorúak vagyunk, a dopaminszint csökkenhet, ami arra ösztönöz, hogy keresünk olyan tevékenységeket – például alkotást –, amelyek újra aktiválják ezt a rendszert. A művészi kifejezés, különösen a vizuális vagy írott formákban, segít a szomorúság elleni küzdelemben, és a kreativitás közvetlen válasz lehet az érzelmi fájdalomra.
A szomorúság mint inspirációs forrás
Miközben a boldogság és elégedettség gyakran felszínesebb, a szomorúság mélyebb gondolkodásra és önreflexióra késztet, amely elengedhetetlen az igazán nagy művészi teljesítményekhez. Susan Cain, a Csend című könyv szerzője, amely a csendes erőkről és introvertált emberekről szól, úgy véli, hogy a szomorúság „egyik legnagyobb ajándéka” az, hogy közelebb hozza hozzánk az emberek univerzális érzelmi tapasztalatait. „A művészet gyakran abból születik, hogy képesek vagyunk átélni és megérteni mások fájdalmát” – mondja Cain.
Ez a gondolat visszhangzik sok más pszichológus véleményében is, akik azt állítják, hogy a művészi alkotásokban megjelenő szomorúság és fájdalom egyetemes érzéseket idéz fel a közönségben, ami még inkább erősíti az alkotó és a néző közötti érzelmi kapcsolatot. Ez a „fájdalom a művészetben” paradoxon teszi a szomorúságot inspirálóvá, hiszen képes kapcsolódni mások fájdalmához és katarzist hozni számukra is.
Így azt gondolom megegyezhetünk abban, hogy a szomorúság nemcsak fájdalom és veszteség, hanem lehetőség is a kreatív önkifejezésre. A pszichológusok, terapeuták és neurológusok egyaránt egyetértenek abban, hogy a szomorúság serkenti az agyunk azon területeit, amelyek az érzelmi érzékenységet és a mélyebb gondolkodást mozgósítják, ezáltal inspirálva a kreatív folyamatokat. Ahogy Jordan Peterson mondja: „A legmélyebb gondolatok gyakran a legfájdalmasabb érzelmekből fakadnak, és ezek a gondolatok azok, amelyekkel igazán nagyot tudunk alkotni”.
Comments