Gyakran hallom emberektől, hogy szerelmi kapcsolataik során arról beszélnek, nem tudnak elszakadni a másiktól. Sokszor a bántalmazó vissza-vissza térését egy csodálatos mesének, filmbéli love storynak adják elő, és fogalmuk sincs arról, valójában mibe cseppentek bele. Mert bizony amiről ők beszélnek, az legtöbbször nem egy megagiga szerelem, hanem maga a traumatikus kötődés. És ideje talán tényleg felfognunk, hogy a bántalmazás nem csak akkor bántalmazás, ha lekevernek nekünk pár pofont. Bántalmazás lehet az is, amikor szavakkal vernek. Na de vizsgáljuk meg együtt kicsit közelebbről is a témát.
A traumatikus kötődés (traumatic bonding) egy olyan pszichológiai jelenség, amely során egy áldozat és egy bántalmazó között erős, patológiás kötődés alakul ki. Ez a kötődés gyakran akkor jön létre, amikor egy kapcsolatban a bántalmazás ciklikusan ismétlődik, és az áldozat a bántalmazás ellenére is képtelen kilépni a kapcsolatból. A traumatikus kötődés kialakulása során az áldozat és a bántalmazó között paradox módon érzelmi függés alakul ki, amely során a bántalmazott az elkövetőhöz kezd kötődni, és fokozatosan elfogadja vagy racionalizálja a bántalmazásokat. Ez a jelenség leggyakrabban a bántalmazó párkapcsolatokban, családon belüli erőszak esetén, valamint emberkereskedelem és túszhelyzetek áldozatai között figyelhető meg.
A traumatikus kötés pszichológiai alapjai
A traumatikus kötés fő mechanizmusa a bántalmazás és a "jutalmazás" ciklikussága. A bántalmazó általában váltakozó módon alkalmaz erőszakot, manipulációt, majd ezt követően bocsánatkérést, megbánást, esetleg érzelmi vagy anyagi jutalmat. Ez a ciklus megtévesztően pozitív pillanatokkal fűszerezett, így az áldozat összezavarodik és kezd hinni abban, hogy a kapcsolat megváltozhat, és a bántalmazó valóban szeretetteljes.
A jelenség szorosan kapcsolódik a Stockholm-szindrómához, ahol a túszok érzelmi kötődést alakítanak ki elrablóikhoz. A traumatikus kötés hatására az áldozat képes önmagát hibáztatni, úgy érezni, hogy nem képes kilépni a kapcsolatból, vagy azt hinni, hogy bármilyen formában megérdemli a bántalmazást. Az ilyen áldozatok gyakran elszigetelődnek a támogató kapcsolataiktól, ami még jobban erősíti a függést a bántalmazóval szemben.
A traumatikus kötés dinamikája
A traumatikus kötés megértéséhez fontos figyelembe venni, hogy az áldozat és az elkövető között fennálló dinamika nem pusztán érzelmi vagy intellektuális szinten zajlik. Patrick Carnes, a traumatikus kötésről író szakértő úgy fogalmaz, hogy a "traumatikus kötés egy függőséghez hasonló mintázat, amelyben az áldozat visszatérően függővé válik a bántalmazó kegyétől és jóindulatától".
A bántalmazás során gyakran figyelhető meg, hogy az elkövető nem csupán fizikai vagy érzelmi erőszakot alkalmaz, hanem finom manipulációt is, amellyel a hatalmát fenntartja. A kapcsolati dinamika kulcsfontosságú része a "jutalmazás-büntetés" ciklusa. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazó először megalázza vagy bántalmazza az áldozatot, majd ezt követően kedvességgel vagy ajándékokkal próbálja visszaszerezni a kegyét, amely által az áldozat érzelmileg összezavarodik, és hajlamos elhinni, hogy a bántalmazó valóban változni fog.
Judith Herman, a trauma pszichológiájának egyik legismertebb kutatója szerint a traumatikus kötés része lehet az a jelenség is, amikor az áldozat fokozatosan azonosul az elkövetővel és annak nézeteivel (Trauma and Recovery). Az áldozat elkezd azonosulni azzal a hiedelemmel, hogy a bántalmazó nem rosszindulatú, vagy hogy az erőszakot "valamilyen okból" megérdemli.
A traumatikus kötés neurobiológiai háttere
A traumatikus kötés megértéséhez a neurobiológiai folyamatok is fontos szerepet játszanak. Az agy jutalmazó rendszere és stresszválaszai érintettek a kapcsolat dinamikájában. A bántalmazás során a stresszhormonok, például a kortizol és az adrenalin szintje megemelkedik, ami az áldozatban folyamatos feszültséget kelt. Amikor a bántalmazó pozitív viselkedést mutat (például kedvesen viselkedik vagy ajándékokat ad), az agy jutalmazó rendszere, különösen a dopaminrendszer aktiválódik. Ez az ellentmondásos hatás – a bántalmazás és jutalom gyors váltakozása – képes addiktív köteléket létrehozni, amely során az áldozat fokozatosan megszokja a kapcsolat ciklikus dinamikáját.
A traumatikus kötés hatásai
A traumatikus kötés komoly pszichológiai és fizikai következményekkel járhat. Az áldozatok gyakran súlyos szorongást, depressziót és poszttraumás stressz-zavart (PTSD) tapasztalnak. Mivel az áldozat hosszú időn keresztül képtelen elszakadni a bántalmazótól, ez a helyzet fokozza az érzelmi és pszichológiai elszigetelődést. A kapcsolatokból való kilépés gyakran rendkívül nehéz, mivel a bántalmazott az önértékelését, a bizalmát és az önállóságát is elveszíti. L. Walker szerint a bántalmazásban élő nők gyakran szembesülnek azzal, hogy bűntudatuk és szégyenérzetük akadályozza meg őket abban, hogy segítséget kérjenek vagy kilépjenek a kapcsolatból.
A művészetterápia szerepe a traumatikus kötés feldolgozásában
A művészetterápia, ahogy fentebb részleteztem, fontos eszköz lehet a traumatikus kötés kifejezésében és feldolgozásában. Mint említettem, a bántalmazás során szerzett élmények gyakran verbálisan nehezen hozzáférhetőek, így a vizuális művészeti folyamat segíthet abban, hogy a trauma mélyebb szinten kerüljön feldolgozásra. A művészetterápiás foglalkozások során az áldozatok olyan szimbolikus képeket hozhatnak létre, amelyek a függőség, a kontrollvesztés és a fájdalom érzését fejezik ki. Az alkotások révén tudatosabbá válhat az áldozat számára a kapcsolat pusztító természete, és új lehetőségek nyílhatnak az érzelmi szabadság irányába.
Források:
Patrick Carnes: The Betrayal Bond: Breaking Free of Exploitive Relationships. Hazelden Publishing, 1997.
Judith Herman: Trauma and Recovery: The Aftermath of Violence - From Domestic Abuse to Political Terror. Basic Books, 1992.
L. Walker: The Battered Woman Syndrome. Springer Publishing Company, 2000.
Shannon Thomas: Healing from Hidden Abuse: A Journey Through the Stages of Recovery from Psychological Abuse. MAST Publishing House, 2016.
コメント